Csipkerózsa - Gyógynövény

fotó a virágzatról

fotó a növényről

A csipkerózsa (Rosa canina L.) - szinoním nevei: vadrózsa, gyepürózsa – az ókori görögök óta ismert gyógynövény. Latin neve tükörfordításban kutyarózsát jelent mivel korábban a gyökerét veszettség elleni szerként használták(1), azonban ennek hatásosságát a tudomány nem erősítette meg.

Napjainkban a citroménál 5-10-szer magasabb C-vitamin tartalma miatt alkalmazzuk, amit áltermése, a csipkebogyó tartalmaz. Hivatalosan a drog a csipkerózsa érett, hosszában kettévágott áltermésének aszmagoktól, szőröktől, kocsánytól és virágrészektől megtisztított, korsó alakúan kiszélesedő, megszárított vacokrésze. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a Rosa canina L. és a R. pendulina L. fajok termése gyűjthető, mint csipkerózsa áltermés (rosae pseudo fructus).(2) Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy a R. pendulina L. (havasalji rózsa) védett növény, ezért természetes előfordulási helyein semmilyen része nem gyűjthető!(3)

A hazánkban gyűjtött csipkebogyót a gyakorlat egy faj, a csipkerózsa (Rosa canina L.) álterméseként kezeli, azonban másik két faj, a berki rózsa (Rosa corymbifera Borkh.) és a rozsdás rózsa (R. ruhiginasa L.) is jelentős mennyiségben előfordul. Alább a csipkerózsa botanikai leírása következik, amely főleg erdőszéleken, irtásokon, legelőkön, utak mentén gyakori. A növény 2-3 magas és széles, erősen sarjadó, ívben lehajló ágú, horgas tüskéjű, lombhullató cserje. 8-12 cm hosszú levelei 5-7 levélkéjűek, melyek 2-4 cm hosszúak, tojásdad alakúak, szélük egyszeresen vagy kétszeresen élesen, mélyen fűrészes. A levélnyél többnyire tüskés. 4-5 cm széles, halványrózsaszín vagy fehér, illatos virágai magányosan vagy 2-4-esével május-júniusban nyílnak. A sallangos csészelevelek a virágzás után visszahajlanak és a 1,5-3 cm hosszú, tojásdad alakú, fényes skarlátvörös, kopasz csipkebogyó érése előtt lehullanak.(4)

 A csipkebogyó legértékesebb hatóanyaga a C-vitamin (aszkorbinsav), amelyből a megfelelően szárított drog 0,3-1,5 %-ot tartalmaz. A szárításhoz az ép, narancssárga vagy piros színű, érett álterméseket gyűjtik. A dér csípte, megpuhult, megráncosodott bogyókban már nagyságrendekkel kevesebb C-vitamin található. A vitamintartalom megőrzéséhez az álterméseket kettévágjuk, az aszmagokat és a szőröket kiszedjük és 80-90 C fokon, erős légáram mellett szárítjuk. Ha kisebb mennyiségről van szó, akkor a kettévágott, megtisztított bogyókat jó szellőző helyiségben, vékony rétegben, szitán elterítve szárítjuk. A csipkebogyót érdemes kettévágni, mert a sértetlen áltermések nagyon lassan száradnak és minél tovább tart a szárítás, annál több C-vitamin bomlik el.(5,6)

A szervezetnek növekszik a C-vitamin szükséglete nagyobb igénybevétel, terhesség, betegségek vagy télvíz idején, amelynek pótlására kiváló a csipkebogyó. Teakészítéshez 2 kávéskanál drogot 2 dl forrásban lévő vízbe teszünk majd levesszük a tűzről a vizet és fedő alatt 20-30 percig ázni hagyjuk. Naponta 3-4 csészével is fogyaszthatunk.

Felhasznált irodalom:

  1. Rácz János (2010): Növénynevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, Budapest.
  2. Paál Tamás, Dr. Kőszeginé Dr. Szalai Hilda, Dr. Nagy Anita, Dr. Kertész Piroska, Posgayné Dr. Kovács Edit, Dr. Takács Mihály, Dr. Németh Tamás, Dr. Jankovics Péter és Nyíri Judit (2006, szerk.): Magyar Gyógyszerkönyv VIII. kiadás IV. B kötet. Országos Gyógyszerészeti Intézet, Budapest.
  3. http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/vedett_fajok/Red%20List_final%20version.pdf
  4. Tóth Imre (2012): Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Dunaharaszti.
  5. Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet és Szabó László Gy. (2012): Gyógynövények ismerete, A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Galenus Kiadó, Budapest.
  6. Bernáth Jenő (2000): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Oszd meg másokkal is!

Ezeket láttad már?

Bejárnád virtuálisan?

Partnereink

pepikert oldalsav hirdetesiminta 01
pepikert oldalsav hirdetesiminta 1

hirdetési felület