Bolza Mariette sétány

Gyalogosan, vagy kerékpárral 2500 méteren

A sétányon 10 állomáson ismerheti meg Bolza Mariette életútját és a kert természeti értékeit

A sétány az Arborétum főbejáratánál lévő növényáruda melletti szakaszon indul, majd a hajókikötőnél ér véget.

A 2500 méteres sétányon 10 tájékoztató táblán követhetik nyomon Bolza Mariette életútját, valamint olvashatnak a kert természeti értékeiről. 

A sétány látogatóink számára szabadon bejárható, mozgáskorlátozottak számára akadálymentesített.

A 2,5 km-es szakaszon kerékpáros szakvezetést is kínálunk, melyre előzetes bejelentkezés szükséges. 

Bolza Mariette életútja

Mariette édesapja, gróf Bolza Pál Tiszakürtön született 1861-ben. Az Arborétumot a szarvasi Bolza birtok egyik ligetes, fás legelőjén hozta létre, amelyet nagybátyjától, Bolza Józseftől (Pepi gróf) örökölt és az ő tiszteletére Pepi-kertnek nevezett el.

Bolza Pál felesége Vigyázó Jozefa egyetlen lányuk születetését, csupán három hónappal élte túl. Az 1911-ben született leány Mariette.

Bolza Mariette gyermekkorát Szarvason töltötte és egész életében szarvasinak tartotta magát. Magántanuló volt, minden tantárgyat négy nyelven (angol, német, olasz, francia) kellett tanulnia. Tíz éves korától művészeti oktatásban is részesült. Legfőbb tanítómesterei: Radisich Elemér, Balló Endre, Pécsi-Pich Dezső Tatz László és Diósy Antal voltak. Tanáraitól elsősorban az emlékezet utáni rajzolást, az akvarell és a grafikai technikákat sajátította el.

Mariette nagyon szerette a szarvasi kertet, minden növény nevét latinul is ismerte.

Tizenkilenc éves korában ment feleségül gróf Zichy Domonkoshoz (1904-1975). Budán laktak, majd Bécsbe költöztek, ahol aktívan részt vett a város pezsgő, kulturális-művészeti életében. Képei kiállításra is kerültek.

Az Anschluss idején, 1938-ban a Zichy-házaspár a somogyhárságyi birtokon álló kastélyukba költözött. Mariette itt kialakított egy műtermet, beültette a kastélykertet, részt vett a somogyhárságyi római katolikus templom felújításában, birtokukon létrehozott egy szülőszobát, kölcsönkönyvtárat üzemeltetett. Három gyermeke született: Jenő (1935-1992), Margit (1936-1962) és Katalin (1940-2014). Somogyhárságyon vészelték át a háborút, a grófnő maga látta el a környező falvak hadigondozottjainak érdekképviseletét. Később a kastélyt és a birtokukat elvették, a családot pedig Dióspusztára telepítették. Nyolc év után, 1957-ben Budakeszire költözhettek. 1959-ben a grófnő elvált férjétől. Nyelvtudását felhasználva több éven keresztül nyelveket tanított.

1961-ben a grófnőt – a nyilvánvalóan politikai koncepciós perben – hat év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A börtönben varrótanfolyamra jelentkezett, mivel ennek résztvevői írószert és papírt kaptak, így a rajzolásról sem kellett lemondania, emellett kenyérbélből sakkfigurákat gyúrt rabtársai számára. Büntetése alatt, 1962-ben meghalt idősebb lánya, akinek a temetésére sem engedték el. Nem sokkal ezután súlyos, rákos beteg lett, majd 1963-ban amnesztiával szabadult.

Ekkor Mariette-nek 800 forintból kellett újból felépíteni egzisztenciáját. Műszaki fordítóként és szinkrontolmácsként dolgozott.

A hetvenes évektől újból elkezdhetett festeni és utazni. Járt Svájcban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Finnországban, Dél-Afrikában, Oroszországban és sok alkalommal Görögországban. Festményeit Bécsen keresztül juttatta el a nyugati vásárlókhoz.

Bolza Mariette festészetét nem könnyű értékelni vagy a művészettörténetben elhelyezni. Munkásságát komoly szakmai sikerek övezték, viszont ha a történelem egy-két ponton másképpen alakul, Mariette élete és így festői karrierje is más irányt vett volna.

Minden alkotását a derű és a nyugalom jellemzi, amely az életút ismeretében csodálatra méltó. Elsősorban tájképfestő volt, de a mediterrán országok régi építészete is erősen megragadta. Embereket, portrékat ritkán festett, ha mégis, főleg családtagjairól. Nagyon termékeny festő volt, képeit világszerte megtalálhatjuk, hiszen sok képet értékesített.

Az idősödő Bolza Mariette sokat járt Szarvasra, ahol ideje nagy részét az Arborétumban való festéssel töltötte, majd 85 évesen, 1996-ban hunyt el. Hosszú, nehéz korszakokkal teli életének hagyatékai nagyszerű festményei, amelyek halála után két nagyobb kiállításon kerültek bemutatásra, Budapesten. A képek egy része az arborétumi Vendégház épületében került elhelyezésre. A festménykiállítás időszakosan látogatható.

Járd be a kertet virtuálisan!