Közönséges pagodafa - Japánakác

A közönséges pagodafa (Styphnolobium japonicum Schott) szinonim neve a japánakác, amely talán közismertebb, habár kicsit megtévesztő, mert igazából nem az akácokhoz tartozik és nem is Japánban őshonos, hanem Kínában és innen került Japánba majd az egész világon elterjedt. Kínában az egyik régóta ismert és alkalmazott gyógynövény, de a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos. Drogja a kinyílt és szárított virágja (Sophorae japonicae flos), illetve a kibomlatlan virágrügye (Sophorae japonicae flos immaturus).⁽¹⁾ A virágrügyeket akkor kell szedni, amikor a bugába rendeződött virágai közül az alsók elkezdenek kinyílni július végén augusztus elején. A rügyek száradási aránya 3:1.⁽²⁾

 A pagodafa 15-25 m magasra nő és terebélyes koronát nevel. Kérge kezdetben sima később sekélyen repedezett. Páratlanul szárnyalt összetett levelei 15-25 cm hosszúak és 7-17 levélkéjűek. A levélkék tojásdadok, nyelesek, ép szélűek. Jellegzetessége, hogy akkor virágzik, amikor már minden más fafaj elvirágzott, július-augusztus táján. Termése 5-8 cm hosszú, gyöngysorszerűen befűződött hengeres, húsos hüvely, amely 1-6 fekete magot tartalmaz.⁽³⁾

A rügy hatóanyagai közül flavonoidokat tartalmaz legnagyobb mennyiségben, többek között kvercetint, kempferolt, marixetint. A flavonoidok között a legnagyobb mennyiségben a rutin fordul elő. A szárított rügy akár 30 %-ot is tartalmazhat belőle.⁽⁴⁾

A rutintartalom miatt a pagodafa drogja jól alkalmazható krónikus vénás elégtelenség, aranyér, kapillárisfal gyengeség (pl. retina vascularis megbetegedései), nyirokpangás. Európában azonban alapvetően ipari készítmények alapanyaga a drog és közvetlenül nem alkalmazzák „háziszerként”.⁽⁵⁾