Közönséges vadgesztenye

A közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.) a balkáni területeken őshonos és innen terjedt el a 17-18. században egész Európában. A népi gyógyászatban is ekkortól kezdődik el a használata.⁽¹⁾ A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a drog a vadgesztenye növény egész vagy aprított, szárított érett magjai (hippocastani semen).⁽²⁾ A magokat éretten, általában a földről szedik össze a tüskés kupacslevelek nélkül. Jól szellőző helyen szárítják, amilyen gyorsan csak lehet, hogy ne penészedjen. Kb. 2 kg friss magból 1 kg szárított drog keletkezik.⁽³⁾ A vadgesztenye kérgét (hippocastani cortex) és levelét (hippocastani folium) is gyűjtik, illetve használják a népi gyógyászatban, de jelenleg ezek nem szerepelnek a Gyógyszerkönyvben.

20-25 m magas fává nő, amelyen április végén, május elején nyílnak a felálló virágzatba rendeződött hullámos szélű, eleinte sárga majd piros közepű fehér virágai. Levelei tenyeresen összetettek, amelyek 5-7 db visszás tojásdad alakú levélkéből állnak. Toktermésében 1-3 barna, széles köldökű mag található.⁽⁴⁾

A magban 3-10 %-ban található fő hatóanyag eszcin néven ismert, ami több mint 30 féle különböző szaponin vegyület keveréke. Javítja a perifériás vérkeringést ezért főleg visszeres panaszok, aranyér, vérömlenyek kezelésében alkalmazzák.

A kéregben különböző kumarinszármazékok fordulnak elő nagyobb mennyiségben (akár 7 %), amelyek közül az eszkulin az egyik legismertebb. Ennek fényvédő hatása van ezért különböző naptejek, olajok, krémek egyik összetevője. A kéregből készült kivonatot ugyanúgy visszeres panaszok kezelésére használják, mint a magból készültet.^{(5, 6)}

Felhasználásuk alapvetően külsőleg történik és leginkább a patikákban vagy gyógynövényboltokban kapható készítmények formájában javasolt, mivel házi elkészítésük körülményes és pontatlan.