Nagylevelű csodamogyoró

A nagylevelű csodamogyorót (Hamamelis virginiana L.) virginiai varázsmogyoró vagy varázsdió néven is ismerik. Neve is utal észak-amerikai származására, ahonnan a 18. században kerül Európába.⁽¹⁾ Hazánkban dísznövényként ültetik. Drogját ép vagy aprított szárított levele (hamamelidis folium) adja, amely a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos.⁽²⁾ Kérgét is gyűjtik (hamamelidis cortex), azonban ez nem szerepel a gyógyszerkönyvben.

A növény 3-5 m magas terebélyes cserje, vagy kis fa. Levelei 8-15 cm hosszúak, visszás tojásdad alakúak csipkés-fogas szélűek. Kissé kellemetlen szagú virágai lombhullás környékén (szeptember-november) nyílnak. A szálas hosszúkás szirmok világossárgák. Toktermése csak tavasszal alakul ki és őszig a bokron marad majd felnyíláskor messzire „kilövi” a magvait.⁽³⁾

A levél 3-10 %-ban tanninok keverékét (katekineket, gallotanninokat, proantocianidineket), szerves savakat (kávésav, galluszsav), flavonoidokat (kempferol, kvercetin, izokvercetin) tartalmaz. Illóolaj tartalma 0,01-0,5 % mely főleg alifás alkoholokból (40 %) áll.⁽⁴⁾ Különböző készítményeken szereplő „Hamamelidus aqua” a levelek és ágak vizes-alkoholos kivonata és csak 0,01-0,02 %-ban tartalmaz illóolajat.⁽¹⁾

Az indián őslakosok a növény friss leveleinek és ágainak a főzetét égési sérülések, kelések, aranyér és kisebb sebek kezelésére, vérzéscsillapításra használták. Alkalmazási területe napjainkban is ez.⁽¹⁾

Hazánkban különböző gyógyhatású készítményekben találkozhatunk a csodamogyoró kivonatával.