Az első sírtól kb. 1,5 méterre délkeleti irányban, egy újabb 7000 éves, késő neolit kori temetkezést tártunk fel. A jobb oldalára zsugorított, feltehetően felnőtt férfi mindkét alsó lábszárát vörös okkerrel festették be. A harmadik sírt a feltárási terület nyugati, délnyugati részén találtuk meg, erősen bolygatott pozícióban. A sírra ráástak egy későbbi gödröt. A bolygatás a váz felső részét érintette. Feltehetően egy bal oldalára zsugorított, női váz volt. A karcsontokon szintén vörös okkerfesték nyomait figyeltük meg. Az egykori melléklet léte a bolygatás miatt meghatározhatatlan.
Az okker egy sötétsárga, barnás földes anyag, amely különféle kőzetek és vasoxid-tartalmú ércek természetben előforduló mállása következtében alakul ki. A lovasi festékbánya hazánk leghíresebb okkerlelőhelye. Itt találták a tudatos festékhasználatra utaló első nyomokat, Magyarország régészeti lelőhelyeire vonatkozóan.
Az okkerrel történő befestés nem számít egyedi jelenségnek a neolitikum időszakában. 2015-ben, a lelőhely északi részén végzett ásatás keretében is sikerült 7000 éves, vörös festéknyomos vázakat feltárni. A hazai régészeti anyagban már a kora neolit sírokban megjelenik az okker, ami a késő neolitikum időszakára széles körben elterjed. Az adott korszakban használták az elhunytak befestésére, sírmellékletként, valamint az edények és ékszerek, mint a gyöngyök színezésére is. Az elhunytak esetében, főként az alsó, és felső végtagok csontjain, továbbá a koponyán lehet megfigyelni okkernyomokat. Felnőttek és gyermekek csontjain egyaránt előfordult. Bizonyos esetekben nem bekenték vele, hanem csak beszórták okkerrel a vázakat, vagy – a hamvasztásos síroknál – az égett csontmaradványokat.
Botyánszki Anna – Szarka József (feltáró régészek)