Fekete Bodza - Gyógynövény

A fekete bodza (Sambucus nigra L.) hatásaival már Hippokratész is részletesen foglalkozott azaz már több mint 2000 éve használják, mint gyógynövényt.(1) Hazánkban is őshonos, mindenfelé előfordul, de leginkább az emberlakta, nitrogénben gazdag talajú területeken lehet vele találkozni. 3-6 m magas terebélyes bokorrá vagy kisebb fává nő. Törzsén a kéreg parásodó, mélyen repedezett, vesszőin szürke színű, sok, nagy, sötétbarna paraszemölccsel. Leveleik keresztben átellenesek, páratlanul szárnyasan összetettek, 5-7 levélkéből állnak és 20-30 cm hosszúak. Az egyes levélkék fűrészes szélűek, hosszúkásak, hegyes csúcsúak. Az illatos, sárgásfehér, apró virágai 10-20 cm átmérőjű összetett lapos bogernyőbe tömörülnek. A virágzása jellemzően májusban történik. Termése augusztus-szeptemberben érik, 6-8 mm átmérőjű, éretten fényesfekete.(2)

A fekete bodza élőhelyén sokszor a gyalogbodza (Sambucus ebulus L.) is megjelenik és mivel a levele, virágzata és termése hasonlít a fekete bodzáéra, ezért azzal összetéveszthető. Fontos különbség azonban, hogy a gyalogbodza lágyszárú, 1-1,5 m magasra nő, a növény hajtáscsúcsa felálló virágzatban végződik, amelyben a portokok feltűnő piros színűek, míg a fekete bodzáé sárgák. A virágoknak kellemetlen szaga van. A gyalogbodza érett termése ugyanolyan felálló, mint a virágzata, míg a fekete bodza termése lecsüngő. Korábban a népi gyógyászatban használták vizelethajtásra, de mivel hatása nem azonos a fekete bodzáéval ezért azzal ne keverjük! Illetve más gyógynövények igazoltan hatékonyabb vizelethajtók, ezért egyáltalán nem érdemes gyűjteni.

Gyógyítás céljára a fekete bodza virágait (Sambuci flos) gyűjtjük, amely a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is hivatalos.(3) A virágzatokat száraz, napos időben kell szedni, amikor a szélső virágok is nyílni kezdenek. A virágzatokat jól szellőző helyiségben szárítjuk majd a megszáradt virágokat egy szitán elkülönítjük a szár-, levél- és kocsánydaraboktól. A száradási arány 5-6:1.(4)

A virágban lévő hatóanyagok közül érdemes megemlíteni a flavonoidokat (akár 3 % mennyiségben): rutin (kb. 1,5 %), izokvercitrin, hiperozid, asztragalin, kempferol, kvercetin. De található bennük lipofil triterpének 1-2 %-ban (urzolsav, oleanolsav, α-ésβ-amirin), fitoszterolok kb. 0,1 %-ban, kávésav származékok, illóolaj és nyálka. Jelentős a kálium tartalma.(5)

A bodzavirágot jellemzően megfázásos betegségek esetén alkalmazzák, akár magában is. Ilyenkor 2 kávéskanálnyi (kb. 3 g) szárított virágot kb. 2,5 dl forrásban lévő vízzel leöntjük és kb. 10 percig állni hagyjuk (nem főzzük!), majd leszűrjük. Az így kapott teát 3-5 alkalommal fogyasztjuk naponta.(4) Jellemzőbb azonban, hogy teakeverékekben használják. A hársfa virágával érdemes keverni fele-fele arányban.

Izzasztó, köptető, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatása van, azonban az eddigi kutatások nem tudták egyértelműen azonosítani azt a hatóanyagot, amely felel ezek kiváltásáért. Valószínűleg együttesen járulnak hozzá a gyógyító hatáshoz.

Fontos! A növény zöld részei, éretlen termései, illetve a magvak cianogén glikozidokat tartalmaznak, amelyek mérgezőek, ezért ezeket a részeket ne gyűjtsük! Az érett termések is hányingert, hányást okozhatnak nyersen, ezért kerüljük a fogyasztását!(6) Lekvárt lehet belőle főzni, de ilyenkor a magvakat távolítsuk el (pl. egy szitán át kell passzírozni).